Bor És Vad

Egy augusztusi kedd délutánján érkeztünk meg a tokaji Szerelmi Pincesorra Botték - mint később kiderült - ideiglenes pincéjéhez. A megbeszélt időben befutó terepjáróból nem kis meglepetésünkre egy a nyolcadik hónap körül járó várandós kismama - Bott Judit - szállt ki és üdvözölt minket, mint ismeretlen ismerősöket. (Az itt látható fotók természetesen korábban készültek.)

 

A kicsi - egyáltalán nem munkapincének készült, eredetileg inkább csak a kóstoltatás céljait kiszolgáló - bérelt pince körbejárása során megtudtuk, hogy a kézműves borászat tulajdonosai - Judit és Józsi - a magyar átlag borászokkal ellentétben nem értékesítési nehézségekre panaszkodnak, hanem éppen arra, hogy nem tudják megfelelő mennyiségű borral kielégíteni az irántuk érdeklődőket, mivel az a néhány száz, esetleg ezer palack, amit készítenek egy-egy tételből, pillanatok alatt elfogy.

A házaspár borász karrierje sem átlagos, hiszen a Felvidékről, Csallóközből származnak, ami nem kifejezetten bortermelő vidék, s így a családi hagyományok híján saját elhatározásuk és borszeretetük vezette őket erre a néha igencsak göröngyös pályára. Judit agrármérnöki diplomájának megszerzését követően két kisebb családi pincészetnél dolgozott Dél- Tirolban, mikor pedig az olasz tulajdonosok Tokajban is elindítottak egy kisebb pincészetet, felkérték annak megszervezésére és igazgatásra. Így történt, hogy a fiatalasszony egészen első kisfia, Bendegúz születéséig a Füleky Pincénél dolgozott. 

Judit szavaival élve: "A saját birtok sokáig illúziónak tűnt. Én ábrándoztam, álmokat szövögettem, majd újra és újra elhesegettem a gondolatot, Józsi meg realista módon elkezdett szőlőterületet keresni. Így vettük meg az első területet Tarcal határában, az Előhegyen. Egy szép fekvesű, agyonterhelt, lisztharmatos szőlőt, ami engem elcsüggesztett, Józsi viszont egyre bizakodóbb lett (ettől már csak jobb lehet!). Ő később a Csontos dűlőre lelve nem is bírt aludni. Kitartása odáig vezetett, hogy 2006 márciusában hivatalosan bejegyezték a BOTT PINCE Kft-t." Jelenleg közel 5 hektárnyi területen gazdálkodnak és telve vannak jobbnál jobb ötletekkel, jövőbe vetett reménységgel, amit a borász-gazdasszony így fogalmazott meg: "Ettől gazdagabbak még lehetünk, de boldogabbak már nem!"


A Bott Pince többségében száraz, dűlő-szelektáltan palackozott borai, nagy segítséget nyújtanak a tokaji terroir sokszínűségének megismeréséhez, az ültetvényeken alkalmazott szigorú hozamkorlátozás pedig a hagyományos fajtakarakterek kiteljesítéséhez. Botték a száraz borok mellett egy késői szüretelésű tételt is készítenek, melynek nevében - "BOTT-rytis" - szinte minden benne van, amit kóstolás előtt tudni kell róla. Jelenlegi meglehetősen kicsiny termőterületükön az aszúkészítés nagy kihívás, így nem is biztos, hogy minden évben sikerül majd Bott-csinálta aszúval előállniuk, de ha minden igaz, jövőre már ebből is palackba kerülhet az első.


A látogatás és a végigkóstolt tételek konklúziójaként bátran elmondhatjuk tehát, hogy Botték fiatalos lendülete, és boraik kimunkáltsága reményt keltő lehet azok számára, akik hisznek még Tokaj-hegyalján az emberközeli léptékű, kézműves borászatok létjogosultságában.    

További sok sikert kívánunk nekik!

A bejegyzés trackBack URI-címe