- 1 õzmáj
- 15 dkg húsos szalonna
- 0,5 dl oliva olaj
- 2 kisebb cukkíni
- 2 pritamin paprika
- 1 padlizsán
- 1 póréhagyma
- 4 paradicsom
- 4 gerezd zúzott fokhagyma
- 3 babérlevél
- 1 tk porvence-i fûszerkeverék
- só, fehérbors
Az olajon kiolvasztjuk és megpirítjuk a kockára vágott szalonnát, majd a forró zsiradékon óvatosan megpároljuk a felcsíkozott májat sózás nélkül. Ha a máj már nem enged vért, szedjük ki a szalonnával egy tányérra és tegyük félre. A visszamaradt szafthoz adjuk hozzá a szintén csíkokra vágott póréhagymát és paprikát, és kevergetés mellett kezdjük el azokat párolni. 2-3 perc múlva adjuk hozzá a vékony karikára vágott cukkínit, és a félkarikára vágott padlizsánt, valamint az összes fûszert és egy kávéskanálnyi sót. Fedõ alatt pároljuk további 2-3 percig, majd adjuk hozzá a gerezdekre vágott paradicsomot, és fedõ nélkül fõzzük még további 1-2 percig, de ügyeljünk rá, hogy a zöldségek ne puhuljanak meg túlságosan, inkább maradjanak kissé ropogósak. Ha késznek minõsítettük „francia lecsónkat” forgassuk bele a májat és a szalonnát, majd rottyantsuk össze az egészet. Bagettel, esetleg pennetésztával tálaljuk a lugasban, vagy az öreg diófa alatt a kerti asztalnál. Borajánló: Én egy jó ivású, igényes Kékfrankost adnék hozzá, például a Heimann Pince 2006-os évjáratát. A szekszárdi lankákon termõ szõlõt tartályos erjesztés után 6-7 hektós régi hordókban érlelték, így a frissesség ötvözõdik benne a mediterrán lágysággal és némi férfias, megfontolt karakterrel. A pince az „elsõ nekifutás” fantázianévvel kívánta jelezni, hogy ez az elsõ, fajtaként letöltött Kékfrankosuk, amit mindenképpen erõs kezdésnek kell elkönyvelnünk. Kíváncsian várjuk hát a további fejleményeket.
Trackback(0)
|