"A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna." Földes László: A vadászat alapelvei
|
Dödölle |
![]() |
![]() |
![]() |
Írta: Éliás Tóbiás | |
2008. március 19. | |
A néprajzi irodalomból tudjuk, hogy az a bizonyos "egy tál dödölle", amit a kedves gyermekdalból ismerhetünk, Magyarország dél-dunántúli térségében igen elterjedt mindennapi étel volt egykor. Egyszerû összetevõi és magas energiatartalma miatt gyakran készítették a parasztasszonyok nehéz fizikai munkát végzõ férjeiknek, családjuknak, egészen addig, amíg ki nem fogyott a verembõl az elõzõ évben eltárolt "ó-krumpli". S ennek egészen egyszerû volt oka: a friss és ropogós újkrumpliból, aminek kicsi a keményítõ és nagy a víz tartalma, ezt a tésztát nem lehet összeállítani. De hogyan is készül valójában ez a dödölle?
A megpucolt burgonyát kockákra vágjuk, megsózzuk és annyi vízben ami éppen ellepi, jó puhára fõzzük. Ezután a levét rajtahagyva összetörjük és kikeverjük az elõzõleg száraz serpenyõben világossárgára pirított liszttel. Ezalatt a zsírban megpirítjuk a hagymát, majd a keményre kevert tésztából egy zsírba mártott evõkanállal tojásnyi gombócokat szaggatunk. Ezeket egymás után a kizsírozott tepsibe, vagy cseréptálba rakjuk, majd 10-15 perc alatt forró sütõben, vagy kemencében megpirítjuk. A kész dödölét végül meglocsoljuk a maradék hagymás zsírral és hozzá simára kevert tejfölt adunk. Fõételként is érdemes kipróbálni, de kiváló körete lehet szaftos vadételeknek is.
Trackback(0)
Hozzászólások
(1)
![]() |
|
Utolsó frissítés ( 2008. március 21. ) |
< Előző | Következő > |
---|
Persze így sem volt merszük panaszkodni...