Bor És Vad - Tinórupaprikás erdõpásztor módra

  • Narrow screen resolution
  • Wide screen resolution
  • Betmret cskkentse
  • Betmret nvelse
  • Eredeti mret
Bor és Vad képekben

Ars Poetica:

"A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna."

Földes László: A vadászat alapelvei

 

 
 
Kezdőlap arrow Receptek arrow Tinórupaprikás erdõpásztor módra
Tinórupaprikás erdõpásztor módra PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Fefe   
2007. október 14.
  • Tinórupaprikás erdõpásztor módra 1,5 kg friss tinóru 
  • 3 fej hagyma
  • 3 ek. zsíradék   
  • 1 ek. pirospaprika
  • 1-2 db érett paradicsom
  • 2-3 szál friss kakukkfû
  • 1 tk. õrölt kömény
  • só, bors 

Tinóruból készült gombapaprikásunk akkor lesz a leginkább ízletes, ha bográcsban készítjük el, mint egykor az erdei munkások, vagy a szénégetõk. Másik titka a receptnek, hogy a jó apróra vágott hagymát a zsiradékon minél inkább szét kell párolni. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk elérni, hogy közepes tûznél zsírjára pirítjuk a hagymát, majd felöntjük kb. 1 dl vízzel és gyakori kevergetés mellett, hagyjuk azt újra elfõni róla. Ha elkészültünk a hagyma alappal, adjuk hozzá a hámozott, kockára vágott paradicsomot, sózzuk meg kissé, majd szórjuk rá a gombák karikára vágott tönkjét és pároljuk az egészet tovább.

Amikor a paradicsom már szétfõtt, és a gombatönk is kieresztette a levét, szórjuk rá a pirospaprikát, és öntsük fel 1,5-2 dl vízzel, hagyjuk visszaforrni, majd adjuk hozzá a nem túl vékony szeletekre vágott kalapokat is, majd idõnkénti óvatos keverés mellett – hogy ne törjük össze a gomba húsát – kb. 15 perc alatt készre fõzzük az egészet. Amikor látjuk, hogy a kalapból vágott szeletek is kezdenek összeesni, hozzáadhatjuk a fûszereket. Kakukkfûbõl legjobb, ha az erdõszélen termett fajtát választjuk, és apró leveleit lehúzva száráról, felhasználás elõtt kicsit megvágjuk egy éles késsel. Ha szárított kakukkfüvet használunk, azt elõbb morzsoljuk szét, vagy törjük meg mozsárban. Az egyébként vadon is termõ közönséges kömény nagyon jól passzol a tinóru alapízéhez, de ez a finoman kesernyés, ánizsos jellegû fûszer kiegészíti a kakukkfû tömjénes karakterét is, ezért ajánlom ételünkben felhasználni. Azonban ha valaki végképp irtózik az ízétõl, az ki is hagyhatja belõle. Általános jellegû jótanács, hogy soha ne fõzzük túl a tinórut, illetve az egyéb vargányaféléket, mert pörkölt helyett könnyen mártást kaphatunk, (bár ha nem égetjük oda, az is finom lesz). Ételünk hagyományos köretei a délvidéki dödöle, az erdélyi puliszka, illetve a felvidéki burgonyás galuska, a sztrapacska. Én az utóbbival szeretem fogyasztani, bõven megszórva juhtúróval és szalonnatepertõvel.

 Borajánló:

 Ha juhtúrós sztrapacskát, vagy puliszkát adunk hozzá, akkor egy minerális-animális felhangokkal rendelkezõ száraz fehéret ajánlok, mondjuk somlóit, vagy hegyaljait. Ha dödölével tálaljuk, akkor mindenképpen szekszárdi kadarka, vagy villányi kékfrankos az, ami dukál.

Trackback(0)
Hozzászólások (2)add
0
...
Írta: Pere , 2007., október 17
Fenséges...
report abuse
vote down
vote up
Votes: +0
74
...
Írta: Fehérvári Vivien , 2007., október 17
Bizony az! Volt szerencsém enni belőle!
report abuse
vote down
vote up
Votes: +0
Szóljon hozzá Ön is!
smaller | bigger

security image
Írja be a képen látható karaktereket


busy
Utolsó frissítés ( 2007. október 31. )
 
< Előző   Következő >