Bor És Vad

A szerecsendió fája Dél-India szigetein honos, de napjainkban már leginkább a Karibi térségben jellemző a termesztése. A termés magállományát nevezzük diónak, míg a termés húsa alatt található maghéj szárítmánya a "virág". A diót jellemzően mésztejbe mártva tarósítják a trópusi férgek és egyéb élősködők ellen, míg a szerecsendióvirág különlegesen élénk aromáját csak a gyors szárítás, valamint a légmentesen történő tárolás óvhatja meg.

A szerecsendió erős ízét és illatát a magas illóolaj-tartalom adja, mely illóolaj enyhe pszichedelikus, bódító hatással is bír. Erős aromája miatt mindkét fűszert csak óvatosan, mértékkel használjuk, mivel könnyen elnyomhatja a többi fűszer összharmóniáját. Egyébként jellemző fűszere az egzotikus konyháknak, egyik összetevője például az indiai curry-nek is. A magyar konyhában húslevesek, krémlevesek, egyes főzelékfélék, vadak és a burgonyapüré, burgonyakrokett ízesítésére használjuk. Fontos, hogy a szerecsendiót egészben vásároljuk, és mindig csak annyit reszeljünk belőle, amennyi az ételbe szükséges, mert ízanyagai könnyen elillannak.

 

Gyógyhatása elsősorban emésztési zavaroknál, savtúltengésnél jelentkezik. Helyesen adagolva diétás ételek ízesítésére is alkalmas. 

A bejegyzés trackBack URI-címe