Bor És Vad - Fűszerek

  • Narrow screen resolution
  • Wide screen resolution
  • Betmret cskkentse
  • Betmret nvelse
  • Eredeti mret
Bor és Vad képekben

Ars Poetica:

"A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna."

Földes László: A vadászat alapelvei

 

 
 
Kezdőlap arrow Fűszerek
Fűszerek
Medvehagyma PDF Nyomtatás E-mail
Írta: -ka-pír-   
2013. április 06.

Bármilyen nehezen érkezik is meg, de lassan újra itt van a tavasz, s vele a medvehagyma szezonja is és aki kóstolta, vagy használta már ezt a csodálatos növényt, az tudja, hogy ezt az időszakot bizony meg kell becsülni, mert ez a termőidő legfeljebb a nyár elejéig tarthat. De valójában mi is ez a növény, mire használható és mik az élettani hatásai?

A medvehagyma - latin nevén Allium ursinum - az egyszikűek osztályának, spárgavirágúak rendjébe, a amarilliszfélék családjába tartozó faj. Nevét arról kapta, hogy a barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit, és még a föld alól is gyakran kiássák, de hasonlóképp kedvelik a vaddisznók is. Népies neve a vadfokhagyma, vagy poroszhagyma.

Egész Európában megtalálható évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik. Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak. Tömeges tenyészhelye a Mecsek, ahol legkorábban Orfű környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg.
Utolsó frissítés ( 2013. április 06. )
 
Shitake gomba PDF Nyomtatás E-mail
Írta: AgroLine.hu   
2013. február 12.
 A shiitake gomba (Lentinula edodes) Kelet-Ázsiában honos, Kínában és Japánban mintegy 2000 éve ismert kitűnő csemege. Kizárólag a már elhalt fák törzsén él, főleg tölgyfán, bükkön és gesztenyén. A gombának különleges, kissé a fokhagymára emlékeztető aromája van, amely gasztronómiai szempontból a fűszergombák sorába emeli őt. Egészségvédő hatása miatt ugyanakkor a kínai népi gyógyászatban a testet és lelket felfrissítő életelixírnek is tartják.

A shiitake világszerte elterjedt étkezési gomba, amelyből a csiperke és a laska után legtöbbet termesztenek. Évi mintegy 600 000 tonnát állítanak elő, túlnyomórészt Kelet-Ázsiában. Innen kerül szárított állapotban a Föld mintegy negyven országába. A fontos fehérje- és káliumforrás, de tönkjében rengeteg cink is található. Sok komplex szénhidrátot, úgynevezett poliszacharidot tartalmaz. Proteinjében valamennyi aminosav megtalálható, de különösen leucinban és lizinben gazdag. Szárazanyag-tartalmának csaknem 14 százaléka aminosav, amelynek csaknem 40 százaléka létfontosságú. Tudományos vizsgálatok egész sora bizonyította, hogy számos hatóanyagot tartalmaz, közöttük az immunrendszert erősítő lentinánt, melyből ma már gyógyszert is készítenek. 100 g shiitake 12,5 g fehérjét, 1,6 g zsírt, 65,5 g szénhidrátot, 5,5 g rostot, 16 mg kalciumot, 200 mg foszfort, 0,39 mg vasat és 10 mg niacint, valamint 15,8 százalékban vizet tartalmaz.
Utolsó frissítés ( 2013. február 12. )
 
Sült fokhagymás-rozmaringos fűszerolaj PDF Nyomtatás E-mail
Írta: -ka-pír-   
2012. október 09.
  • 2 dl oliva olaj
  • 2-3 kisebb ág rozmaring
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 1 teáskanál chilipehely
  • 1- 1 tk frissen tört bors és só

Egy kisebb gyorsforralóban enyhén felhevítjük az olajat, majd beletesszük a késlappal megtört, vagy vékony szeletekre vágott fokhagymát. Folyamatos keverés mellett kb. 1 perc alatt aranysárgára pirítjuk a fokhagymát, amikor is beledobjuk az olajba a rozmaringot, majd az egészet levesszük a tűzről. Ekkor, még forrón fűszerezzük tovább a chilipehellyel valamint sóval és borssal.
 
Krémlevesek, kenyérfélék, saláták, halak és sültek finom ízesítője. Üvegbe töltve, hűvös helyen hónapokig is eláll.

 

 
 
Utolsó frissítés ( 2012. október 09. )
 
Turbolya PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Kende   
2012. június 21.

 
A turbolya (Anthriscus cerefolium) magyar népies neve: illatos turbolya, olasz saláta, zamatos turbolya, édespetrezselyem.

A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen füszere még. Kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és rágóssá válnak. Íze erősen eltér a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. A francia konyha által használt „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.
 
Az ánizsra emlékeztető szagú, édeskés ízű, egynyári növényt már a rómaiak is használták. Levele a petrezselyem zöldjéhez hasonlít, ernyős virágzata kis fehér virágokból áll. Gyorsnövekedésű növény, leveleit már vetés után 4–5 héttel vághatjuk. Elvadulva az egész Kárpát-medencében megtalálható, főleg üde akácosok aljnövényzeteként.
 
Teája vese, hólyag, és légző-, és emésztőszervi megbetegedéskor jó hatású, kitűnő salaktalanítószer.
 
Utolsó frissítés ( 2012. június 23. )
 
Boróka PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Kapalló G. Gyula   
2012. május 21.

A közönséges boróka (Juniperus communis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj. Fűszer- és gyógynövény. Népies neve: apró fenyő, borostyántüske, borosán, borovicska, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, gyalogfenyő, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.

3–5 m magasra növő, örökzöld cserje. Sudara bókoló. A nőivarú egyedek rendszerint elfekvők, a hímivarú példányok inkább feltörekvők, esetenként oszloposak. Második éves, érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb szemű tobozbogyója (galbulus) a borókabogyó (Juniperi fructus); a bogyós gyümölcsök egyike. Az első évben zöld marad, és csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért az érett és éretlen bogyók gyakorta láthatók ugyanazon a növényen. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

Régóta használják fűszernek, főznek belőle lekvárt és borókapárlatot, és felhasználják a gin, jenever ízesítésére is. A csípős, édes-kesernyés, zamatos, nagyon aromás ízű bogyójából desztillálják a borókaolajat, ami fűszer- és likőreszenciák alapanyaga. Olaját és a zöld részek lepárlása után fennmaradó kátrányt már az ókori Egyiptomban is használták a balzsamozó szerekben – az olajat gyógyításra is. Ma főként illatszerek alapanyaga, de fáját már az antik rómaiak is füstölőkben használták.

Utolsó frissítés ( 2012. május 21. )
 
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

Eredmények 1 - 10 / 25